Home » Posts tagged 'felelősségvállalás'

Tag Archives: felelősségvállalás

Life Coach Andrea NZ

Amennyiben nem tudsz lelkiismeret-furdalásmentesen nemet mondani, az igened sem valódi szabadságban fogant.

lift nincs! és felelősségvállalás?

Lift nincs! Felelősségvállalás van?

Az emberek egy jelentős része mindenféle “segítők”höz jár hogy eme “guruk” megmondják nekik hogyan döntsenek. Az hagyján, hogy jó eséllyel iszonyatos pénzeket hagynak ott, de mire is?

Meglehetősen gyakran kerülünk döntési helyzetbe az életben, persze nem mindegyik egyformán komplex vagy nehéz, de lehetnek jónéhányan, akik felettébb rendszeresen landolnak “iránymutatást” kérve (vagy inkább “mondd meg Te hogy én mit csináljak”?) az asztrológus / számmisztikus / jövendőmondó / a-lista-közel-végtelen szakiktól.

Félreértés ne essék, nem az bajom, hogy vannak akik hisznek ebben. Nem zavar, nem az én dolgom, mindenki abban hisz amiben akar, és mindenki hisz valamiben (akkor is ha nem tudja vagy nem ismeri be).

A gondom azzal van, hogy így felnőtt emberek önként és dalolva átavanzsálják önmagukat gyerekké, átadva a döntés jogát másnak a saját életük felett.

Gyerekek, és a felelősséget ki viseli?

Vagy így lehet másra mutogatni, hogy „de hát az tenyérjós azt mondta hogy…?”
Na de szívni ki fog vele?

Mi a francért féltek Ti dönteni? Összedől a ház ha egyszer rossz döntést hoztok?

Tudjátok én hány sz@r és nagyon sz@r döntést hoztam életem során? És még mennyit fogok 😊

És el tudjátok képzelni milyen jól fel tudtam őket használni arra, hogy megtudjak sokkal többet saját magamról? Persze miután kivakartam magam a trutyiból… de végiggondolni azt, hogy akkor ott miért pont úgy és pont azt döntöttem nagyon jól le tudta ám írni a beidegződéseimet, a hiedelmeimet. Rávilágított hol van még munka.

Egyébként is, a döntéseket a döntés meghozatalakor meglévő információk és „huzalozás” (gondolkodásmód, az „akkori én”) kontextusában érdemes szerintem csak vizsgálni. Utólag mindenki marha okos tud lenni ám 😊

Miért kellenek a rossz döntések? Mert azok STOP táblák – mutatják merre / hogyan nem jó. És ha kimásztunk utána a slamasztikából akkor az egy újabb bebetonozott lépcsőfokká válik.

Lift nincs! és felelősségvállalás?

A személyiségfejlődést, meg előtte és közben önmagunk megismerését nem lehet „gyorstalpalón” elsajátítani, és letölteni sem lehet, mint egy programot. Itt az út legalább olyan lényeges, mint a célvonal. Ami egyébként a „jó pap is holtig tanul” szellemében jócskán túl van a horizonton, szóval koncentráljuk csak a következő lépcsőfokra. Azt lépjük meg.

Nem azt mondom, hogy ne kérjünk tanácsot. Lehet, sőt kell. Csak aztán jól csócsáljuk meg.

És marhára válogassuk meg kitől kérünk és fogadunk el tanácsot.

Én a tanácsot adó fél motivációt és szándékait igyekszem feltérképezni.

Neki milyen haszna származik / származhat a tanácsadásból. És nyíltan bevallja-e vagy sem.

„Függővé” akar-e tenni engem? Vagy az a célja (és a cselekedetei is ebbe az irányba mutatnak) hogy az szeretné, hogy fejlődjek és önálló legyek. Törekszik-e arra, hogy ÉN hozzam meg a döntést. Ő csak a (vállaltan) saját és szubjektív nézőpontját osztja meg velem. Akár küzdve azzal, hogy a döntést az én kezembe tuszkolja akkor is ha nem akarom. Azaz a felelősségvállalásra kényszerít.

Persze itt beúszik a képbe a coaching, merthogy ugye a coach objektív, ítélkezésmentes, nem ad tanácsot és a saját válaszodat (döntésedet) csiklandozza ki belőled.

És sajnálattal azt kell mondjam, hogy ez még mind nem garancia arra, hogy az akit coachnak találunk magunknak esetleg nem akar „függővé” tenni. Nem, nem arról beszélek, hogy időről időre mikor valami nagy dráma van akkor ne fordulnánk hozzá egy kis grillezésre. Vagy esetleg kell valaki aki időnként számon kéri rajtunk a saját magunk által kiszabott célok teljesítését, mert van amikor ez tényleg kell. Hanem arról, amikor nem feltétlenül érdekelt abban, hogy mi közben önálllósodjunk. Nekem se jutott eszembe hogy ilyen létezhet, amíg a valóság arcul nem csapott 😥

Több coaching-business fejlesztő csoport tagja vagyok. Az egyikben egy beszélgetés során valami ilyesmi tanács hangzott el „a klienseket úgy kell megfogni, hogy hosszútávú rendszeres bevételt generáljanak, olyan sokáig amíg csak lehet”. Mit ne mondjak, sokkolva ültem a képernyő előtt. Köpni-nyelni nem tudtam.

Egy-egy döntési helyzet során nem csak a döntés meghozatala a lényeg, hanem az is, hogy hogyan juttatjuk el magunkat oda. Megtanulunk / kifejlesztünk új technikákat, felismerünk rossz beidegződéseket és nekilátunk azokat átírni, szóval döntéshozatali képességeinket is fejlesztjük.

Olyan segítőt/coachot válassz, akinek az a célja, hogy Te fejlődj és legfőképp önállósodj.

Mert akkor legközelebb a hasonló kaliberű döntésekkel már meg tudsz önmagad birkózni. Ezáltal magabiztosságot, önbizalmat és önbecsülést növelsz, meg persze a döntéshozatali rutinnak is jót tesz. 

Mert (felelősségvállalási) gyakorlat teszi a mestert 😊

 

Itt a kezem, megfogod? időpontfoglalás itt: foglalás  vagy dobj egy e-mailt ittvagyok@treasureconsulting.nz

mit / hogyan / miért ?

Elvetemülteknek: Ki vagyok én, avagy áskálódás a múlt(am)ban

magyar nyelvű cikkek

Facebook

a tisztelet jár vagy ki kell érdemelni?

Juhujj… Darázsfészek 😊

„Tiszteld anyádat és apádat”

„A szüleid vagyunk, nekünk JÁR a tisztelet (és az engedelmesség)”

Na de mihez kezdjen szegény gyerek, mikor azt hallja, hogy a szülőjének JÁR a tisztelet, de nem lát a szülőtől mintát, hogy az mégis micsoda és hogyan kell csinálni?

Amikor csak hallja a gyerek, hogy mi az elvárás (gyakran a „szeretetért” cserébe) de a szüleit nem igazán látja csinálni úgy ahogy neki mondják és tőle elvárják.

Mikor „bort iszik és vizet prédikál”
– a szülő.

Régóta töprengtem már a kérdésen és nem állítom, hogy megtaláltam az igazi, végső választ (van egyáltalán olyan?) de gondoltam bedobom a témát, hátha együtt okosabbak leszünk.

Arra jutottam, hogy kétféle tisztelet van. Pontosabban egyféle tisztelet van, de két szempontból jár(hat) valakinek.

Tisztelet jár a pozíciónak amit valaki betölt.

Például gyerektől a szülőnek, beosztottól a főnöknek.

Nem az embernek szól, hanem a státusznak amit betölt.

Ha a főnököt lecserélik az új főnöknek is jár az ami neki, mint felettes vezetői pozícióban leledző személynek jár. Amiből ha kikerül akkor már nem jár neki.

Aztán van az a tisztelet ami járHAT.

Ez az amit valaki, bármiféle pozíciójától függetlenül, kiérdemel magának.

Hogyan? Azzal ahogyan másokkal bánik. Tisztelettel-e? Őszinte-e? Egyenes-e? Van-e integritása? Szavahihető-e? Megbízható-e? Ez nem jár. Ez ADHATÓ.

Szerintem a gond ott van, hogy vannak akik pozícióba kerülnek és úgy gondolják hogy ezzel meg- és elnyerik mások feltétlen tiszteletét. Mindkettőt.

Sőt, el is várják!

Pedig csak az a tisztelet jár nekik ami a pozíciónak szól.

A másikért, kérem alássan,

meg kell dolgozni!

És ezzel a mozdulattal bekúszik a képbe a gyerek/beosztott dilemmája.

Az a belső, feszítő érzés, hogy valami marhára nem okés de nem tudom megfogalmazni mi a gond. Csak érzem, hogy valami marhára nem kerek.

Az ellentmondás a duma és a tettek között.

Az ellentét a kifejezett elvárások és a bemutatott példa között.

És ez iszonyatosan ki tudja az ember billenteni az egyensúlyából. És persze jó eséllyel önmagában kezdi el keresni a hibát.

Pedig a hiba nem az ÖN készülékében van 😊

Rengeteg ilyen ellentmondásos helyzet van. Több mint sejtjük.

Mit lehet tenni?

Egyéne és helyzete válogatja.

Neki lehet például állni végiggondolni, hogy mik azok a területek amik a (főnöki/szülői) státuszhoz tartoznak, és mik azok amik nem.

Melyek azok a visszajelzések amik a „felettestől” (pozícó) jönnek és melyek azok amik a posztot betöltő személytől. Aztán lehet szelektálni. Ahogy a felettesi visszajelzésekről is meg lehet próbálni lehámozni az emberi részt, talán kevésbé fog fájni. Hogy is mondják? A stílus maga az ember?

Aztán arra is oda lehet figyelni, hogy magunkról mit mondunk el. És nagyon megszelektálni. Kötelező minimumra szorítkozni.

Gyerekként meg még nehezebb.

Mert ott a „főnökök” (szülők) és az ő „csatlósaik” (rokonok, barátok) mind-mind sulykolják szegény gyerekbe hogy mit is jelent a szülők tisztelete, milyen elvárások vannak amiknek meg kell felelni. Miközben ezek egy jó része simán lehet, hogy csúnyán visszaüthet a gyerekre.

Talán valahol ott lehet a kutya elásva, hogy tisztelettel és tisztességgel kell bánni a „felettünk lévőkkel” –

pont mint minden más emberrel.

De jól meg- és át kell gondolni járnak-e nekik bizonyos „privilégiumok” csak azért mert olyan pozíciót töltenek be amilyet.

Attól hogy szülő vagy főnök nincs joga kritizálni, lekezelni, lenézni, a határaimat tiszteletben NEM tartani.

A határaim az enyimek.

A másiknak – akármilyen pozícióban is legyen – kutya kötelessége betartani őket és ha nem tartja be akkor jogom van nekem betartatni vele.

Akkor is ha hisztizik és azt hiszi hogy „joga van”.

Mert nincs.

Egy gyereknek is joga van a saját határaihoz.

Akkor is ha a szülőnek ez marhára nem tetszik.

 

Itt a kezem, megfogod? időpontfoglalás itt: foglalás  vagy dobj egy e-mailt ittvagyok@treasureconsulting.nz

mit / hogyan / miért ?

Elvetemülteknek: Ki vagyok én, avagy áskálódás a múlt(am)ban

magyar nyelvű cikkek

Facebook

egoizmus-e ha nemet mondok?

egoizmustól az önfeláldozásig

A magyar lélekben meglátásom szerint a self-care (nem tudom magyarul milyen kifejezéssel lehetne jól megfogalmazni, mert az “öngondoskodás”hoz a pénzügyi vonal már odarögzült), lehet hogy tudat alatt vagy tudatosan, de végtelenül el van utasítva.
 
Míg a self-care lényege hogy saját magunk kell az első legyen a listán, mert ha nem törődünk magunkkal akkor idővel elfogyunk / megsavanyodunk / kiégünk és másoknak sem fogunk tudni azt nyújtani amit szeretnénk.

A self-care lényege hogy saját magunk kell az első legyen a listán.

És most az olvasók fele felszisszen: egoizmus!!!

Hát, nem!

Az egoizmus (teljes, végtelen, önző én-centrikusság) és az altruizmus (önmagunk teljes “feláldozása”/ feladása) ugyanannak a skálának a két vége.

Az egyensúly meg középen van!

És csendben hozzátenném hogy az nem “önfeláldozás” mikor nem tudunk nemet mondani.

 

Itt a kezem, megfogod? időpontfoglalás itt: foglalás  vagy dobj egy e-mailt ittvagyok@treasureconsulting.nz

mit / hogyan / miért ?

Elvetemülteknek: Ki vagyok én, avagy áskálódás a múlt(am)ban

magyar nyelvű cikkek

Facebook

döntsd a tőkét, ne siránkozz!

Ne szisszenj minden szilánkhoz! miközben a bejárati ajtódat kívülről benőtt fától próbálsz megszabadulni – belülről.

Milyen szerencse, hogy a szerszámok is bent vannak, ugye?

És mennyivel egyszerűbb lett volna, ha még csemetekorában elkapod?

 Döntsünk!

Na jó, de hogyan? És mit is jelent valójában dönteni?

 Nem ígérek komplett választ, sőt 😊

Az egyetemen egy egész tárgy viselte a „Döntés” címet.

Nem mondanám, hogy nagyon sok maradt meg belőle (uppsz), de arra a néhány gondolatra (iránymutatásra?) máig emlékszem, amelyek életmentőnek bizonyultak hogy az életem káoszában akkor és ott rendet vágjak.

Az egyik ilyen

„a gyors döntés lehet jó,a lassú biztos, hogy rossz”.

Biztosan volt hozzá részletesebb magyarázat is, hogy például mitől lassú a lassú, de arra ki emlékszik már 😊

Viszont ez az egy mondat átkapcsolta bennem a kapcsolót:

képessé váltam arra, hogy döntsek.

Ne várjak arra, hogy valami majd lesz.

Hogy majd alakul ahogy alakul és eldől majd magától. Ja, csak addig is

én szenvedek,

és minél többet várok annál többet.

Elindított azon az úton, hogy

képessé váljak határokat állítani.

Hogy tudjak nemet mondani. Hogy időnként a saját érdekeimet is nézzem. Sőt, időnként már a hosszútávúakat is.

A döntésben az a jó, hogy nem lehet visszacsinálni.

Nem lehet meg nem megtörténtté tenni.

Ha rájövünk, hogy

rosszul döntöttünk akkor egy MÁSIK DÖNTÉST

kell hoznunk, hogy hogyan oldjuk meg a kialakult helyzetet – amit az első döntésünk okozott.

Visszaszívni nem lehet. Mármint ha rendesen hoztuk meg. Ha rendes döntést hoztunk.

A döntés azt jelenti, hogy eddig valamit így csináltam és mostantól másképp fogom.

Így helyett úgy.

Nem csak elképzelem, hogy milyen lesz úgy csinálni, nem csak elmerengek és elábrándozok róla, nem csak elsuttogom magamnak vagy akár világgá kürtölöm (mondjuk ez utóbbi segíthet), hanem

ÚGY is CSINÁLOM.

És mikor jönnek a kételyek (mert miért ne jönnének, elvégre ez a dolguk) akkor is ragaszkodom ahhoz amit eldöntöttem. Hogy mostantól úgy, nem pedig így.

Te hogy állsz vele?

Egyébként valaki meg tudja mondani, hogy a tőke a címben szereplő idézetben mire utal? 

Itt a kezem, megfogod? időpontfoglalás itt: foglalás  vagy dobj egy e-mailt ittvagyok@treasureconsulting.nz

mit / hogyan / miért ?

Elvetemülteknek: Ki vagyok én, avagy áskálódás a múlt(am)ban

magyar nyelvű cikkek

Facebook

tudjuk-e hova célzunk? 4 lépés az egész – bevállalod?

Az előző posztban a (tőke 😊) döntésről elmélkedtünk, aki esetleg lemaradt róla az itten olvashatja el: Döntsd a tőkét, ne siránkozz!

Amit még célszerű a döntéshozatal kapcsán figyelembe vennünk, az az, hogy nem árt tudnunk

mégis hova tartunk.

Mert ugye hiába az iránytű a kezünkben, ha

nem tudjuk hogy kell használni.

Meg az se segít ha a kocsiban/otthon hagytuk 😊

De az is gond lehet, ha nem tudjuk, hogy a föld mágneses pólusai nem esnek egybe ám a földrajzival és

korrigálnunk kell

amit az iránytű mutat.

És hogy mennyivel,

az attól függ hogy hol vagyunk.

Ugyanis itt lenn délen a mágneses elhajlás 22-26° között változik, pedig csak 840 km hosszú a sziget. Azt sem ár tudni, hogy keletre hajlik. Sőt, az évek során változik, mert például 2005-ben az elhajlás csak 21-25° volt.

És akkor a helyi mágneses anomáliákról (vulkáni kőzetek hajrá) sem célszerű elfeledkezni.

Hogy mire akarok ezzel kilyukadni?

Egy döntés meghozatalakor hasznos ha tudjuk mi a

célunk.

 Elvégre a döntésünket azért hozzuk, hogy azt a célt elérjük.

Jó, de milyen célt?

Említettem, hogy néhány, akkor életmentőnek bizonyuló iránymutatást kaptam anno Baracskai Zoltán professzortól. Az egyik a döntést taglalta.

A másik a célokról szólt.

Ahhoz, hogy elérjük a célunkat, három dolog kell.

1.      Tudnunk kell hol vagyunk

2.      Tudnunk kell hova megyünk

3.      Meg kell hogy legyenek az ehhez szükséges eszközök

Ha bármelyik hiányzik nem tudjuk elérni a célunkat.

Szóval:

1.      Tudod-e hogy hol vagy / ki vagy?

2.      Tudod-e hogy hova tartasz / mi a pontos célod?

3.      Tudod-e hogy hogy jutsz oda / meg van-e a kiviteli terv?

4.      Megvannak-e a szükséges eszközök?

Ha bármelyikre nem a válasz akkor beszéljünk.

Szívesen adok ásót 😊

Itt a kezem, megfogod? időpontfoglalás itt: foglalás  vagy dobj egy e-mailt ittvagyok@treasureconsulting.nz

mit / hogyan / miért ?

Elvetemülteknek: Ki vagyok én, avagy áskálódás a múlt(am)ban

magyar nyelvű cikkek

Facebook