Home » Posts tagged 'döntés'

Tag Archives: döntés

szállni születtek

❤️Egy gyermek valójában egy átutazó vendég.

🤍 Megérkezik kiszolgáltatottan,

🤍 ápoljuk,

🤍 védjük,

🤍 gondoskodunk róla,

💛 de ahogy nő egyre nagyobb teret kell hogy kapjon, hogy ki tudjon teljesedni.

💙 Teret

💜 fizikai,

💜 értelmi és

💜 érzelmi tekintetben is.

❤️Ahogy nő egyre több mindenben

💛 dönt és

💛 viseli a következményeket, és

💛 válik le a szülőkről.

💔Anyáról is.

💙 Míg végül ő is szüleivel egyenrangú felnőtt lesz.

💜 Majd esetleg lesz saját családja, gyerekei, ahol a tőlünk tanult mintát viszi tovább.

💟 Ezért is nagy a felelősségünk, hogy

💛 külön személyként kezeljük őket, és

💛 a hosszútávú érdekeit szem előtt tartva hozzunk döntéseket.

💔Igen, időnként vérzik a szívünk, de később is fog.

💜 Mert egyszer el fognak minket hagyni

❤️elvégre ez a dolguk

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT

az egészség háromlábú széke

Két hét volt fel, négy hónap volt le.

Hogy mi?

2 kg.

Azt tudtam, hogy meglehetősen nagy érzelmi megrázkódtatás ért év elején. Meg azt is tudtam, hogy kell idő mire kiheverem. A hullámvasútszerű feldolgozás sem volt ismeretlen számomra.

 

Aztán mégis meglepett. Azzal, hogy mennyire mélyen és alattomosan vágott hasba – öv alatt.

 

Több mint két hónappal utána azon kaptam magam, hogy valamely furcsa ok folytán gyorsan fogy a jégkrémem itthon. Egyre gyorsabban. Az első doboz kitartott még 4-5 napig, az utolsó alig kettőig.

A mérleget láttam… az igazi sokk akkor jött mikor az edzőm felállított a gépre és kiderült, hogy

az a két kiló mind zsír lett 😢

és közben az izmok – a rendszeres és kitartó edzés ellenére – maradtak ahol voltak. Persze, tudom, mérési hiba… azért ez nem az volt.

 

Összeomlottam. Nagyon. Aztán utánanéztem, megértettem… beleálltam, és dolgoztam tovább az érzelmi problémámon.

Egyúttal megtanultam, hogy

az érzelmi, a mentális és a fizikai egészség szorosan összefügg.

Olyanok, mint egy háromlábú szék. Ha az egyik borul…

És igen, az érzelmi is idetartozik. Miért?

 

Mint megtudtam, a stressz emeli a kortizol szintet.

A kortizol viszont a zsírraktározást serkenti és az izomnövekedést viszont gátolja.

 

Stressz, az volt. Bőven. Azonban ahogy elkezdtem azzal foglalkozni, hogy az érzelmi állapotom jobb legyen – keresvén a sporttól eltérő gőzleeresztési módszereket -, felvállalván kemény és még keményebb beszélgetéseket, a stressz szintem elkezdett csökkenni.

Az edzés maradt, de elindultak lassan lefele azok a dekák. A százalékos arányokra még várni kell, de bízom benne, hogy nem izomból fogytam.

Most már egyre jobban tudom kontrollálni az édességeket. Legalábbis azt a párat, amit még ehetek 😊 Mivelhogy érzelmi evő vagyok. Bár bízva abban, hogy ez leküzdhető, remélem eljön az idő, mikor múlt időben kell majd a létigét használnom.

Tanulság?

A hármolábú szék.

A rendszeres és megfelelő minőségű étkezés segít a mentális és érzelmi egészség megőrzésében.

Segít, de nem elegendő.

 

A megfoghatatlan belső dolgokkal is kell foglalkoznunk mikor billentik azt a széket. Mert az is fel tudja borítani és akkor

lavinaomlásként temetheti maga alá a fizikai céljainkat.

Célszerűbb valahol az elején, még hógolyóként elkapni és szétporlasztani.

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT

tisztelet és határok

💜 Tudjátok, hogy szeretem a „szitokszókat”.

Azokat, melyekre mostanában sokat köpdösnek.

💟 Mai vizsgálatunk alanya a tisztelet.

Valószínűleg vagyunk jó néhányan, akiknek gyerekkorunkból visszhangzik szüleink kántálása. 📢

‼️ „Tisztelned kell mert az anyád/apád vagyok!” ‼️

Ami kimaradt a szülői prédikációból az az, hogy saját magunkat is tisztelni kell. 💗

Legalábbis hasznos, ha nem akarjuk mások lábtörlőjeként végezni. 🖤

Jó, jó, de mit is takar a tisztelet? ❓

Nem sértő viselkedést, normális hangnemet és stílust. 💯

Na és ezen felül ⁉️

💟 A másik határainak elismerését. Nem átlépését és nem önző megkérdőjelezését.

✅ A határra általában tárgyiasult formában gondolunk először. Határkerítés, határsáv, zöldhatár – van még néhány generáció, akiknek ezek jelentőségteljes szavak. De ha jobban belegondolunk amikor átlépünk egy másik országba, akkor is átmegyünk egy fizikai határon. Még ha ez nem is látszik. Amint átlépjük a vonalat új szabályok, új törvények vonatkoznak ránk. De ezt a vonalat akár térképen akár a fűbe vagy homokba még mindig fel tudjuk rajzolni. Fizikai megtestesülése van.

✅ Mindez emberi kapcsolatokra lefordítva: Ne érintsd meg a másikat az engedélye nélkül. Ölelés, puszi – lehet, hogy nem vevő rá. Ha arról van szó alkalmazkodj a kultúrájához – üdvözlésként például köszöntsd meghajlással kézfogás helyett. Mert vannak helyek, ahol ez a szokás.

✅ Ugyanez vonatkozik a gyerekedre is. Ha nem akarja, hogy megöleld, ne erőltesd. És ha a nagyszülő akarja mindenáron a megölelni az unokáját akkor segíts a gyerekednek: állj mellé. Joga van nem akarni, jogában áll nemet mondani.

ℹ️De vannak ennél sokkal nehezebben megfogható határok is.

➡️Ne cikizd, ne cukkold például a súlyával a túlsúlyost.

➡️Szőke nős viccek egy szőke nőnek – vedd észre, hogy vevő-e rá. Van, aki tényleg igen, de sokan kényszeredetten „mennek az árral”.

➡️Figyelj és támogasd.

💔És mértékkel vedd igénybe a másik ember egyik talán legszűkösebb erőforrását:

az idejét.

💔Mert az véges. Nem tudjuk kinek mennyi adatott.

💜 Támogasd azzal, hogy nem késel.

💜 Hogy nem tartod fel a kelleténél tovább.

💜 Hogy nem vársz el tőle extra (munka)időt. Akkor sem, ha kifizeted.

💛 Hadd ő döntse el munka vagy szabadidő/család.

💛 Add meg neki a választás szabadságát.

💛 Ne legyen elvárás – se kimondott, se kimondatlan.

💙 Mutasd meg neki, hogy joga van az idejét beosztani.

💙 Például azzal, hogy te sem keresed őt a Te munkaidődön kívül. Mert ezzel Te mutatod meg azt, hogy tiszteled a Te saját idődet.

💙 Mutass Te példát!

❤️ Menni fog?

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT

honnan tudom, hogy manipulálnak?

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem olybá’ tűnik, hogy egyre többen és többféleképpen próbálnak meg másokat manipulálni. Azaz minket (titeket, meg engem is) manipulálnak.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon mind / mindig tudatosan csinálják-e vagy sem. Arra jutottam – tudjátok, lehet, hogy tévedek – hogy nem feltétlenül vannak tudatában hogy mit csinálnak. Hogy ez hogy lehetséges?

Hát úgy, hogy ebbe nőttek bele / ezt szokták meg / mások is így csinálják velük / ez működik. Nekik. Manipulálnak másokat. Titeket. Engem.

Szóval akár tudatosan akár nem, de sokan elsajátítottak egy érdekes “kommunikációs technikát” (legyünk finomak és megengedőek). Úgy érik el, hogy mások megcsinálják amit ők akarnak tőlük, hogy a másikat olyan “döntési” helyzetbe ahol látszólag nincs más választása. Esetleg van kettő “rossz” és abból a kisebbiket választva végeredményben kielégítik az akaratosnak az igényeit.

Persze ez nem jelenti azt, hogy őket magukat nem hozza valaki más ugyanilyen helyzetbe. És jobban belegondolva, pont azért, mert ők is ezt csinálják másokkal, kisebb az esélye annak, hogy észrevegyék amikor más őket próbálja lehetetlen válaszút elé állítani.

Tudom, már medicinlabdányi luk van az oldalatokon, olyan kíváncsiak vagytok, hogy csinálják és Nektek mire kell figyelni. Az aktuális receptem így szól:

Ha lelkiismeretfurdalást vagy szégyent keltenek benned, akkor manipulálnak.

Mivel megtanulni nemet mondani (főleg lelkiismeret-furdalásmentesen) nem megy egyik napról a másikra, kezdetben – meg aztán később mikor épp nem vagyunk legjobb formánkban – arra célszerű koncentrálni, hogy

időt nyerjünk.

Az fontos, hogy akkor és ott mikor időt nyerünk ne álljunk neki magyarázkodni. Inkább egyszerűen, kijelentő módban fogalmazva és hangsúlyozva, tényként célszerű közölni: „Átgondolom és jelentkezem.” „Holnap visszaszólok.” Én rendszeresen használom „elhárító pajzsként” időnyerésre a másik felemet: „Megbeszélem a párommal és jelentkezem.”

Téged ki manipulált legutóbb?

 

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT

lift nincs! és felelősségvállalás?

Lift nincs! Felelősségvállalás van?

Az emberek egy jelentős része mindenféle “segítők”höz jár hogy eme “guruk” megmondják nekik hogyan döntsenek. Az hagyján, hogy jó eséllyel iszonyatos pénzeket hagynak ott, de mire is?

Meglehetősen gyakran kerülünk döntési helyzetbe az életben, persze nem mindegyik egyformán komplex vagy nehéz, de lehetnek jónéhányan, akik felettébb rendszeresen landolnak “iránymutatást” kérve (vagy inkább “mondd meg Te hogy én mit csináljak”?) az asztrológus / számmisztikus / jövendőmondó / a-lista-közel-végtelen szakiktól.

Félreértés ne essék, nem az bajom, hogy vannak akik hisznek ebben. Nem zavar, nem az én dolgom, mindenki abban hisz amiben akar, és mindenki hisz valamiben (akkor is ha nem tudja vagy nem ismeri be).

A gondom azzal van, hogy így felnőtt emberek önként és dalolva átavanzsálják önmagukat gyerekké, átadva a döntés jogát másnak a saját életük felett.

Gyerekek, és a felelősséget ki viseli?

Vagy így lehet másra mutogatni, hogy „de hát az tenyérjós azt mondta hogy…?”
Na de szívni ki fog vele?

Mi a francért féltek Ti dönteni? Összedől a ház ha egyszer rossz döntést hoztok?

Tudjátok én hány sz@r és nagyon sz@r döntést hoztam életem során? És még mennyit fogok 😊

És el tudjátok képzelni milyen jól fel tudtam őket használni arra, hogy megtudjak sokkal többet saját magamról? Persze miután kivakartam magam a trutyiból… de végiggondolni azt, hogy akkor ott miért pont úgy és pont azt döntöttem nagyon jól le tudta ám írni a beidegződéseimet, a hiedelmeimet. Rávilágított hol van még munka.

Egyébként is, a döntéseket a döntés meghozatalakor meglévő információk és „huzalozás” (gondolkodásmód, az „akkori én”) kontextusában érdemes szerintem csak vizsgálni. Utólag mindenki marha okos tud lenni ám 😊

Miért kellenek a rossz döntések? Mert azok STOP táblák – mutatják merre / hogyan nem jó. És ha kimásztunk utána a slamasztikából akkor az egy újabb bebetonozott lépcsőfokká válik.

Lift nincs! és felelősségvállalás?

A személyiségfejlődést, meg előtte és közben önmagunk megismerését nem lehet „gyorstalpalón” elsajátítani, és letölteni sem lehet, mint egy programot. Itt az út legalább olyan lényeges, mint a célvonal. Ami egyébként a „jó pap is holtig tanul” szellemében jócskán túl van a horizonton, szóval koncentráljuk csak a következő lépcsőfokra. Azt lépjük meg.

Nem azt mondom, hogy ne kérjünk tanácsot. Lehet, sőt kell. Csak aztán jól csócsáljuk meg.

És marhára válogassuk meg kitől kérünk és fogadunk el tanácsot.

Én a tanácsot adó fél motivációt és szándékait igyekszem feltérképezni.

Neki milyen haszna származik / származhat a tanácsadásból. És nyíltan bevallja-e vagy sem.

„Függővé” akar-e tenni engem? Vagy az a célja (és a cselekedetei is ebbe az irányba mutatnak) hogy az szeretné, hogy fejlődjek és önálló legyek. Törekszik-e arra, hogy ÉN hozzam meg a döntést. Ő csak a (vállaltan) saját és szubjektív nézőpontját osztja meg velem. Akár küzdve azzal, hogy a döntést az én kezembe tuszkolja akkor is ha nem akarom. Azaz a felelősségvállalásra kényszerít.

Persze itt beúszik a képbe a coaching, merthogy ugye a coach objektív, ítélkezésmentes, nem ad tanácsot és a saját válaszodat (döntésedet) csiklandozza ki belőled.

És sajnálattal azt kell mondjam, hogy ez még mind nem garancia arra, hogy az akit coachnak találunk magunknak esetleg nem akar „függővé” tenni. Nem, nem arról beszélek, hogy időről időre mikor valami nagy dráma van akkor ne fordulnánk hozzá egy kis grillezésre. Vagy esetleg kell valaki aki időnként számon kéri rajtunk a saját magunk által kiszabott célok teljesítését, mert van amikor ez tényleg kell. Hanem arról, amikor nem feltétlenül érdekelt abban, hogy mi közben önálllósodjunk. Nekem se jutott eszembe hogy ilyen létezhet, amíg a valóság arcul nem csapott 😥

Több coaching-business fejlesztő csoport tagja vagyok. Az egyikben egy beszélgetés során valami ilyesmi tanács hangzott el „a klienseket úgy kell megfogni, hogy hosszútávú rendszeres bevételt generáljanak, olyan sokáig amíg csak lehet”. Mit ne mondjak, sokkolva ültem a képernyő előtt. Köpni-nyelni nem tudtam.

Egy-egy döntési helyzet során nem csak a döntés meghozatala a lényeg, hanem az is, hogy hogyan juttatjuk el magunkat oda. Megtanulunk / kifejlesztünk új technikákat, felismerünk rossz beidegződéseket és nekilátunk azokat átírni, szóval döntéshozatali képességeinket is fejlesztjük.

Olyan segítőt/coachot válassz, akinek az a célja, hogy Te fejlődj és legfőképp önállósodj.

Mert akkor legközelebb a hasonló kaliberű döntésekkel már meg tudsz önmagad birkózni. Ezáltal magabiztosságot, önbizalmat és önbecsülést növelsz, meg persze a döntéshozatali rutinnak is jót tesz. 

Mert (felelősségvállalási) gyakorlat teszi a mestert 😊

 

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT

egoizmus-e ha nemet mondok?

egoizmustól az önfeláldozásig

A magyar lélekben meglátásom szerint a self-care (nem tudom magyarul milyen kifejezéssel lehetne jól megfogalmazni, mert az “öngondoskodás”hoz a pénzügyi vonal már odarögzült), lehet hogy tudat alatt vagy tudatosan, de végtelenül el van utasítva.
 
Míg a self-care lényege hogy saját magunk kell az első legyen a listán, mert ha nem törődünk magunkkal akkor idővel elfogyunk / megsavanyodunk / kiégünk és másoknak sem fogunk tudni azt nyújtani amit szeretnénk.

A self-care lényege hogy saját magunk kell az első legyen a listán.

És most az olvasók fele felszisszen: egoizmus!!!

Hát, nem!

Az egoizmus (teljes, végtelen, önző én-centrikusság) és az altruizmus (önmagunk teljes “feláldozása”/ feladása) ugyanannak a skálának a két vége.

Az egyensúly meg középen van!

És csendben hozzátenném hogy az nem “önfeláldozás” mikor nem tudunk nemet mondani.

 

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT

döntsd a tőkét, ne siránkozz!

Ne szisszenj minden szilánkhoz! miközben a bejárati ajtódat kívülről benőtt fától próbálsz megszabadulni – belülről.

Milyen szerencse, hogy a szerszámok is bent vannak, ugye?

És mennyivel egyszerűbb lett volna, ha még csemetekorában elkapod?

 Döntsünk!

Na jó, de hogyan? És mit is jelent valójában dönteni?

 Nem ígérek komplett választ, sőt 😊

Az egyetemen egy egész tárgy viselte a „Döntés” címet.

Nem mondanám, hogy nagyon sok maradt meg belőle (uppsz), de arra a néhány gondolatra (iránymutatásra?) máig emlékszem, amelyek életmentőnek bizonyultak hogy az életem káoszában akkor és ott rendet vágjak.

Az egyik ilyen

„a gyors döntés lehet jó,a lassú biztos, hogy rossz”.

Biztosan volt hozzá részletesebb magyarázat is, hogy például mitől lassú a lassú, de arra ki emlékszik már 😊

Viszont ez az egy mondat átkapcsolta bennem a kapcsolót:

képessé váltam arra, hogy döntsek.

Ne várjak arra, hogy valami majd lesz.

Hogy majd alakul ahogy alakul és eldől majd magától. Ja, csak addig is

én szenvedek,

és minél többet várok annál többet.

Elindított azon az úton, hogy

képessé váljak határokat állítani.

Hogy tudjak nemet mondani. Hogy időnként a saját érdekeimet is nézzem. Sőt, időnként már a hosszútávúakat is.

A döntésben az a jó, hogy nem lehet visszacsinálni.

Nem lehet meg nem megtörténtté tenni.

Ha rájövünk, hogy

rosszul döntöttünk akkor egy MÁSIK DÖNTÉST

kell hoznunk, hogy hogyan oldjuk meg a kialakult helyzetet – amit az első döntésünk okozott.

Visszaszívni nem lehet. Mármint ha rendesen hoztuk meg. Ha rendes döntést hoztunk.

A döntés azt jelenti, hogy eddig valamit így csináltam és mostantól másképp fogom.

Így helyett úgy.

Nem csak elképzelem, hogy milyen lesz úgy csinálni, nem csak elmerengek és elábrándozok róla, nem csak elsuttogom magamnak vagy akár világgá kürtölöm (mondjuk ez utóbbi segíthet), hanem

ÚGY is CSINÁLOM.

És mikor jönnek a kételyek (mert miért ne jönnének, elvégre ez a dolguk) akkor is ragaszkodom ahhoz amit eldöntöttem. Hogy mostantól úgy, nem pedig így.

Te hogy állsz vele?

Egyébként valaki meg tudja mondani, hogy a tőke a címben szereplő idézetben mire utal? 

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT

tudjuk-e hova célzunk? 4 lépés az egész – bevállalod?

Az előző posztban a (tőke 😊) döntésről elmélkedtünk, aki esetleg lemaradt róla az itten olvashatja el: Döntsd a tőkét, ne siránkozz!

Amit még célszerű a döntéshozatal kapcsán figyelembe vennünk, az az, hogy nem árt tudnunk

mégis hova tartunk.

Mert ugye hiába az iránytű a kezünkben, ha

nem tudjuk hogy kell használni.

Meg az se segít ha a kocsiban/otthon hagytuk 😊

De az is gond lehet, ha nem tudjuk, hogy a föld mágneses pólusai nem esnek egybe ám a földrajzival és

korrigálnunk kell

amit az iránytű mutat.

És hogy mennyivel,

az attól függ hogy hol vagyunk.

Ugyanis itt lenn délen a mágneses elhajlás 22-26° között változik, pedig csak 840 km hosszú a sziget. Azt sem ár tudni, hogy keletre hajlik. Sőt, az évek során változik, mert például 2005-ben az elhajlás csak 21-25° volt.

És akkor a helyi mágneses anomáliákról (vulkáni kőzetek hajrá) sem célszerű elfeledkezni.

Hogy mire akarok ezzel kilyukadni?

Egy döntés meghozatalakor hasznos ha tudjuk mi a

célunk.

 Elvégre a döntésünket azért hozzuk, hogy azt a célt elérjük.

Jó, de milyen célt?

Említettem, hogy néhány, akkor életmentőnek bizonyuló iránymutatást kaptam anno Baracskai Zoltán professzortól. Az egyik a döntést taglalta.

A másik a célokról szólt.

Ahhoz, hogy elérjük a célunkat, három dolog kell.

1.      Tudnunk kell hol vagyunk

2.      Tudnunk kell hova megyünk

3.      Meg kell hogy legyenek az ehhez szükséges eszközök

Ha bármelyik hiányzik nem tudjuk elérni a célunkat.

Szóval:

1.      Tudod-e hogy hol vagy / ki vagy?

2.      Tudod-e hogy hova tartasz / mi a pontos célod?

3.      Tudod-e hogy hogy jutsz oda / meg van-e a kiviteli terv?

4.      Megvannak-e a szükséges eszközök?

Ha bármelyikre nem a válasz akkor beszéljünk.

Szívesen adok ásót 😊

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal

Magyar nyelvű cikkek ITT