Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem olybá’ tűnik, hogy egyre többen és többféleképpen próbálnak meg másokat manipulálni. Azaz minket (titeket, meg engem is) manipulálnak.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon mind / mindig tudatosan csinálják-e vagy sem. Arra jutottam – tudjátok, lehet, hogy tévedek – hogy nem feltétlenül vannak tudatában hogy mit csinálnak. Hogy ez hogy lehetséges?
Hát úgy, hogy ebbe nőttek bele / ezt szokták meg / mások is így csinálják velük / ez működik. Nekik. Manipulálnak másokat. Titeket. Engem.
Szóval akár tudatosan akár nem, de sokan elsajátítottak egy érdekes “kommunikációs technikát” (legyünk finomak és megengedőek). Úgy érik el, hogy mások megcsinálják amit ők akarnak tőlük, hogy a másikat olyan “döntési” helyzetbe ahol látszólag nincs más választása. Esetleg van kettő “rossz” és abból a kisebbiket választva végeredményben kielégítik az akaratosnak az igényeit.
Persze ez nem jelenti azt, hogy őket magukat nem hozza valaki más ugyanilyen helyzetbe. És jobban belegondolva, pont azért, mert ők is ezt csinálják másokkal, kisebb az esélye annak, hogy észrevegyék amikor más őket próbálja lehetetlen válaszút elé állítani.
Tudom, már medicinlabdányi luk van az oldalatokon, olyan kíváncsiak vagytok, hogy csinálják és Nektek mire kell figyelni. Az aktuális receptem így szól:
Ha lelkiismeretfurdalást vagy szégyent keltenek benned, akkor manipulálnak.
Mivel megtanulni nemet mondani (főleg lelkiismeret-furdalásmentesen) nem megy egyik napról a másikra, kezdetben – meg aztán később mikor épp nem vagyunk legjobb formánkban – arra célszerű koncentrálni, hogy
időt nyerjünk.
Az fontos, hogy akkor és ott mikor időt nyerünk ne álljunk neki magyarázkodni. Inkább egyszerűen, kijelentő módban fogalmazva és hangsúlyozva, tényként célszerű közölni: „Átgondolom és jelentkezem.” „Holnap visszaszólok.” Én rendszeresen használom „elhárító pajzsként” időnyerésre a másik felemet: „Megbeszélem a párommal és jelentkezem.”
Téged ki manipulált legutóbb?
Itt a kezem, megfogod?