Home » magyar cikk
Category Archives: magyar cikk
3 újabb kártékony magyar szólás
Elkezdtünk összeszedni olyan magyar szólásokat, melyek nem feltétlenül vannak hasznunkra.
Itt a következő válogatás a magyar szólásokból.
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. (magyar szólás #5)
Amilyen az anya, olyan a lánya.
❤️Ebben, valljuk meg, van némi igazság.
💛 Egy gyerek ugyebár azt szívja magába, amit otthon lát.
💛 Azaz jó eséllyel ugyanazt a dinamikát fogja tovább vinni a saját párkapcsolatába, amibe belenő.
🖤 Csak közben ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt.
💜Mert van olyan, hogy a leányzó igenis szakít a káros otthoni mintákkal, és elindul (esetleg már elindult) az önismeret útján. Átgondolván és átírván az eredeti huzalozást.
💟 Annyiban mindenképpen észnél kell lenni, hogy mikor megérkezik egy gyerek, akkor új, addig nem tapasztalt otthon berögzül viselkedésminták törhetnek a felszínre. Mindkét félnél. Mert új szerepben találják magukat. Erre kérem alássan fel kell készülni.
💟 Anyóst azért is kell megnézni, hogy fel lehessen mérni, milyen minőségű határkerítés fog majd szükségeltetni a két család között. Elengedi-e a lányát, hagyja-e a fiataloknak a saját életüket élni vagy ő akarja majd irányítani az ő családjukat is. A két fiatal közös egységfrontba tömörülése ilyenkor elengedhetetlen.
💙 Szóval nézzük meg az anyját, mérlegeljünk, őszintén beszéljük át és tervezzük meg a dolgokat, aztán vegyük el, ha megvan a valós elkötelezettség mindkét fél részéről.
(❤️ Engem is elvett. Anyám ellenére 🤣 Mikor nemrég megkérdeztem, hogy volt bátorsága rá, ezt válaszolta: „Láttam a potenciált”
Voltak nagyon embert próbáló időszakok az életünkben, de továbbra is együtt toljuk a szekeret és közös erővel sikerült a káros családi mintákat megtörni és pszichológiailag és érzelmileg biztonságos közeget teremteni a gyerekeinknek. Ami messze nem jelenti azt, hogy tökéletesek lennénk. De azért megcáfoltuk a mondást 🤗)
A türelem rózsát terem.(magyar szólás #5)
💔Rózsatő nélkül nem igazán.
💜 Ellenben hasznos hárító mechanizmusként.
🖤Főleg, ha egy egészségtelen, esetleg bántalmazó kapcsolatról van szó.
💛 Legyen az párkapcsolat, szülő-gyerek, munkahelyi, barátság, vagy akármi.
💙 Végtelen türelemmel várjuk, hogy a másik rózsát teremjen.
➡️Egy nap a homlokára csapjon és azt mondja:
✅Jajj, bocsánat, hogy én mennyire mérgező ember vagyok!
✅Hűha, csak most ébredtem rá, hogy egészen eddig bántalmaztalak.
🤍Reálisan hangzik?
🖤Na ugye.
💜 Szóval ültessük el azt a rózsatövet, hogy legyen belőre idővel rózsa.
💟 Állítsuk fel azokat a határokat, akármennyire nem kellemes.
💟 Gödröt ásni, aztán a szúrós rózsatövet is megfelelő mélyre kell dugni.
💟 Aztán öntözni… gyakorolni azt a nemet mondást.
💟 Aztán egyszer csak kivirágzik majd az a rózsa.
💟 Türelemmel jutottunk el odáig. Kitartó, türelmes munkával
❤️És rájövünk, hogy a rózsa nem a másik őszinte beismerését, hanem a saját belső erőnket jelenti.
🌹Mikor kezded az ültetést?
Halottról jót vagy semmit(magyar szólás #5)
Hallottam már olyasmi változatban is, hogy amit a temetésen nem mondanál azt azon se kívül mondjad az elhunytról.
→Ezzel van némi nemű komoly problémám.
💔Ugyanis ez, amennyiben kötelezően érvényű igazságként tekintünk rá, konkrétan megfosztja a bántalmazottat a gyógyulás lehetőségétől.
💜 A gyógyulás ugyanis ott kezdődik, hogy elismerjük, beismerjük mi történt velünk.
💟 A másik ember – a halott, akiről jót vagy semmit – milyen dolgokat tett velünk.
💟 Valószínűleg ugye rosszakat, különben nem ülnénk a segítőnk mellett és öntenénk ki lelkünket.
🖤Egy bántalmazottnak, ha a bántalmazója már meghalt, talán ez a lehető legkárosabb szólás, amit benyöghetünk.
🖤Sajnos nem tartom kizártnak, hogy a bántalmazó környezete rendszeresen felemlegeti ezt a szólást a bántalmazottnak, ha szegény véletlenül megpróbálkozik valakinek közülük elmesélni, hogy
🖤szegény halott szent, mégsem volt annyira szent.
💙 Meg persze, ilyenkor jönnek a keresztkérdések, hogy miért csak most, miért ócsárolod miután már meghalt, miért nem beszélted meg vele míg élt?
🤍Például azért, mert egy bántalmazóval a legritkább esetben lehet bármit megbeszélni.
🤍Hiszen veszettül tagadja, hogy ő bármi rosszat tett volna.
🤍És különben is, az a mi érdekünkben történt és a mi hibánk volt.
🤍Meg ne feledjük azt a környezetet, aki szintén tagadásba burkolódzik ilyen-olyan okokból kifolyólag.
💛 Aztán például az is lehetséges, hogy az után kezd összeállni a kép a bántalmazottnak miután a bántalmazója meghalt.
💛 Milyen kép?
💛 Hát, hogy például az amit „szeretet”ként aposztrofált mondjuk a szülő, az sokminden volt csak a valódi szeretet nem.
💛 Irányítás, manipulálás, kihasználás, megfélemlítés, érzelmi bántalmazás…
💛 csak biztonságos közeget nyújtó feltétel nélküli szeretet nem.
💔És akkor most a halott érdekében feláldozzuk az élőt? Egy magyar szólás miatt?
🖤Komolyan?
Itt a kezem, megfogod?
4 kártékony magyar szólás
A magyar nyelv tele van szólásokkal és közmondásokkal. Gyerekkorunktól kezdve halljuk őket, aztán gyakoroljuk is őket. Halljuk, mondjuk… és előbb vagy utóbb a gondolkodásunkba is begyűrűzik. Főleg, amit gyerekként hallunk. És mivel a kultúra része, így szerintem a társadalom gondolkodására is hatással van. Megvan a szerepük, de
nem mindegyik szólás válik hasznunkra.
Ennyi elég a bevezetésből, nézzük az első jelöltet.
Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra. (szólás #1)
Azaz zsúfolj be annyi mindent a mai napba amennyit tudsz, alszol majd úgyis eleget a sírban.
→ Avagy egyenes út a kiégéshez.
A pihenés luxus. A kikapcsolódás is. Szégyenteljes cselekedetek, hiszen a könyvolvasás helyett kitakaríthatnál akár még egyszer. Nehogy szó érje a ház elejit, ha betoppan a váratlan vendég!
Pénz számolva, asszony verve jó. (szólás #2)
Örökbecsű. Nem hiszem, hogy kártékony mivoltát hosszan kéne magyaráznom. Azért rágjuk végig.
pénz számolva jó
🖤 mi fontos az életben? a pénz
🖤 hol legyen a fókusz? az anyagiakon
asszony verve jó
💜 hol az asszony helye? a férje keze / talpa alatt
💟 a kivitelezés módja – fizikai, érzelmi, pénzügyi, spirituális és házasságon belüli szexuális bántalmazás is létezik – a hierarchiát magát nem érinti
🖤 mert ez erról szól
💟 a dominanciáról
💟 a kontrolról
💟 a megfélemlítésről
💟 „asszony befogod”
💟 „asszonynak a konyhában a helye”
🖤 és akkor a gyerekekre gyakorolt negatív hatása még szóba sem került
💜 mert egy gyereket az is traumatizál, ha azt látja, hogy valamelyik szülőjét bántalmazzák
💜 gyerek, nem hülye!
💜 akkor is ha nem mondja, érzi
💜 csak megfogalmazni kifejezni nem feltétlen tudja
💜 és akár élete végéig magában hordozza
Magyar ember evés közben nem beszél.(szólás #3)
🤍Ha nem akkor, akkor mikor?
🤍Tévénézés, telefonnyomkodás közben, esetleg két veszekedés között?
A szólást szerintem kétféleképpen lehet értelmezni.
💛 A szűkebb szerint addig nem beszélhetünk amig van valami a szánkban, ami teljesen érthető és elfogadható.
💛 Azonban jellemzőbb a tágabb értelmezés használata: étkezés közben nem beszélni.
💙 Gyerekkorunkban hányszor hallottuk?
💙 Hányszor fordult elő, hogy evés közben valami eszünkbe jutott, aztán mire esélyünk lett volna elmondani étkezés (és asztalleszedés, mosogatás, elpakolás) után addigra elfelejtettük. Meg a hangulat is megváltozott. Kedvünk se volt már.
❤️A közösség-központú kultúrákban az étkezés közösségi élmény, sok-sok beszélgetéssel.
💜 Szerintem abszolút helye van a beszélgetésnek az étkezőasztalnál.
💜 És szerintetek?
Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.(szólás #4)
💔Hányszor, de hányszor hallottam gyerekként.
💛 Hogy az idősebb testvéremnek miért volt szabad valamit, amit nekem nem.
💛 A felnőtteknek miért volt szabad valamit, amit nekem nem.
💙 Mennyivel egyszerűbb egy ilyet odavetni a gyereknek, mint a saját szintjén legalább megpróbálni elmagyarázni a dolgot, ugye?
🖤Miért nagyon káros?
💜 lekezelő – a gyerek megkapja az „ökör” jelzőt
💜 (le)minősítő – az ökröt akár az „idióta” szinonimájának is tekinthetünk (vö.: „mekkora ökör vagy”)
💜 címkéző – nem a gyerek tetteire ad visszajelzést hanem az értékességét vonja kétségbe
💜 önbecsülést rombol – egy olyan életkorban mikor anya/apa szava szent és sérthetetlen, és mindig igazuk van, azaz
💜 mélyen megmarad – nagyon mélyen és egy életre szóló negatív hatása lehet, mert táplálja a
💜 „nem vagyok elég jó” (sajnos elég gyakori) érzést
💙 Mit taníthat a gyereknek?
🤍 másokat minősíteni
🤍 másokat lenézni (majd ha ő nagyobb lesz)
🤍 rendben van másokat földbe tiporni, mert
🤍 azt a tévképzetet kapjuk meg otthon, hogy attól leszünk mi többek ha mások kevesebbek
💜 Miért csinálhatja ezt a szülő?
💟 egyszerűbb, gyorsabb, mint magyarázni, akár többször, többféleképpen
💟 szülői felsőbbrendűség kifejezése
💟 a hierarchia fenntartása érdekében (megj.: az igazi vezető alulról emel fel, nem leigáz)
💟 ego-problémák a szülőnél
💟 „ezt tanultam otthon” „velem is ezt csinálták, mégis ember lett belőlem”
🖤Na, ez mind csak kifogás. Csaxólok.
💙 A szülő attól szülő, hogy felelősséget vállaljon.
💙 Elsősorban önmagáért.
💙 A saját fejlődéséért.
💙 A saját érzelmeiért.
💙 Saját magáért.
Itt a kezem, megfogod?
a meghunyászkodás nem tisztelet
ahhoz, hogy őszintén tudjuk 🖤 nem meghunyászkodva 🖤 tiszteletet adni, rengeteg belső munkán keresztül vezet el az út
💜 mert ehhez kell az, hogy
💟 tudjuk,
💟 érezzük,
💟 megéljük és
💟 kifejezzük, hogy
❤️a másik se nem több se nem kevesebb mint mi
🤍 ahogy mi sem vagyunk se nem több se nem kevesebb mint ő
💙 mindketten emberek vagyunk
💜 esendők és tökéletlenek
💛 akik egymást kiegészítve partnerekként tudják kihozni a legtöbbet egymásból
🖤 bár sajnos inkább csak tudnák…
💜 ritka, amikor nem a pozíció, a státusz, az “érdemesség” szelleme dominál, hanem
💟 az emberiesség,
💟 az empátia,
💟 az együttérzés
❤️mert mindketten tökéletesen tökéletlenek vagyunk
Itt a kezem, megfogod?
szállni születtek
❤️Egy gyermek valójában egy átutazó vendég.
🤍 Megérkezik kiszolgáltatottan,
🤍 ápoljuk,
🤍 védjük,
🤍 gondoskodunk róla,
💛 de ahogy nő egyre nagyobb teret kell hogy kapjon, hogy ki tudjon teljesedni.
💙 Teret
💜 fizikai,
💜 értelmi és
💜 érzelmi tekintetben is.
❤️Ahogy nő egyre több mindenben
💛 dönt és
💛 viseli a következményeket, és
💛 válik le a szülőkről.
💔Anyáról is.
💙 Míg végül ő is szüleivel egyenrangú felnőtt lesz.
💜 Majd esetleg lesz saját családja, gyerekei, ahol a tőlünk tanult mintát viszi tovább.
💟 Ezért is nagy a felelősségünk, hogy
💛 külön személyként kezeljük őket, és
💛 a hosszútávú érdekeit szem előtt tartva hozzunk döntéseket.
💔Igen, időnként vérzik a szívünk, de később is fog.
💜 Mert egyszer el fognak minket hagyni
❤️elvégre ez a dolguk
Itt a kezem, megfogod?
nincsből nem lehet adni
💜 a nincsből nem lehet adni
💛 tudom hogy nagyon nehéz eljutni addig, hogy lelkiismeret-furdalásmentesen merjünk a saját – akár alapvető – igényeinkért kiállni, de lehetséges
💙 az egyik logikai trükk amit én használtam (használok ha időnként még előbukkan a probléma) az, hogy
❤️“Ahhoz hogy sokaknak sokáig segíteni tudjak MUSZÁJ magamat első helyre sorolni. Hosszútávon ők járnak jobban mert összesítve így többet fognak kapni”.
🖤 mert üres kancsóból nem lehet önteni
🤍mert ha nem kapunk, előbb vagy utóbb elfogyunk
💜 a Te kancsód mennyire van tele?
Itt a kezem, megfogod?
16 tonna fekete szén
Dolgoztál már olyan helyen, ahol
💜 együtt toljuk a szekeret
💜 csapatmunka van
💜 egy család vagyunk
💛 ennek ellenére a “közös”, extra erőfeszítés ellenértékének szinte egészét a főnök-tulajok zsebelték be?
16 tonnát raksz és mennyi a bér?
💙 Jajj, gáz van, nem megy jól a szekér, bocsi csak ennyi fizetésemelést tudunk adni most (ha egyáltalán).
💙 Ja, hogy az új kocsira, külföldi nyaralásokra azért a tulajoknak futotta?
Meghalni kéne, de nem lehet
Ahol a munkaidő csak névleg 8 óra, mert olyan emberekkel veszik magukat körbe akik
❤️ bizonytalanok önmagukban
❤️ alacsony önbizalmuk van
❤️ önbecsülésük a béka segge alatt hever
💛 így ideális alanyai a gyengeségeiken keresztüli kizsigerelésnek
💜 Főleg, hogy észre sem veszik.
💜 Egy kis elismerés itt, ez kis anyagi morzsa ott…
A vállalat nem engedi a lelkemet
💙 A lelkesebbje simán ledolgozza a heti 60-80-120 órát is.
💙 Persze olyan mint túlóra nem létezik. „Projektpénz” néven némi alamizsnát dobnak nekik, megsimogatják a fejüket „ügyes vagy kisfiam” és indul a következő heti mókuskerék.
16 tonnát raksz és mennyi a bér
❤️Egyszer beszéltem valakivel.
❤️Akkor már 26(!) órája folyamatosan talpon volt.
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
💙Szívműtét? Á, dehogy.
💙Lehalt egy szerver.
💛Ember, még csak nem is időtényezőt tekintve kritikus iparágban!
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek
💜A szerver behalt. De ha így folytatod, Te is bele fogsz halni.
💜Soha nem merte megmondani nekem mennyit tolt le akkor végül egyben.
A lelkem a vállalatot illeti meg
❤️De kellően szívós munkával végül eljutottunk oda, hogy a lelke már nem a vállalaté, hanem az övé.
❤️És a Tied?
(Dalszövegrészletek: 16 tonna – az első a Republic dalából, a másik a táborozós változatból)
Itt a kezem, megfogod?
az egészség háromlábú széke
Két hét volt fel, négy hónap volt le.
Hogy mi?
2 kg.
Azt tudtam, hogy meglehetősen nagy érzelmi megrázkódtatás ért év elején. Meg azt is tudtam, hogy kell idő mire kiheverem. A hullámvasútszerű feldolgozás sem volt ismeretlen számomra.
Aztán mégis meglepett. Azzal, hogy mennyire mélyen és alattomosan vágott hasba – öv alatt.
Több mint két hónappal utána azon kaptam magam, hogy valamely furcsa ok folytán gyorsan fogy a jégkrémem itthon. Egyre gyorsabban. Az első doboz kitartott még 4-5 napig, az utolsó alig kettőig.
A mérleget láttam… az igazi sokk akkor jött mikor az edzőm felállított a gépre és kiderült, hogy
az a két kiló mind zsír lett 😢
és közben az izmok – a rendszeres és kitartó edzés ellenére – maradtak ahol voltak. Persze, tudom, mérési hiba… azért ez nem az volt.
Összeomlottam. Nagyon. Aztán utánanéztem, megértettem… beleálltam, és dolgoztam tovább az érzelmi problémámon.
Egyúttal megtanultam, hogy
az érzelmi, a mentális és a fizikai egészség szorosan összefügg.
Olyanok, mint egy háromlábú szék. Ha az egyik borul…
És igen, az érzelmi is idetartozik. Miért?
Mint megtudtam, a stressz emeli a kortizol szintet.
A kortizol viszont a zsírraktározást serkenti és az izomnövekedést viszont gátolja.
Stressz, az volt. Bőven. Azonban ahogy elkezdtem azzal foglalkozni, hogy az érzelmi állapotom jobb legyen – keresvén a sporttól eltérő gőzleeresztési módszereket -, felvállalván kemény és még keményebb beszélgetéseket, a stressz szintem elkezdett csökkenni.
Az edzés maradt, de elindultak lassan lefele azok a dekák. A százalékos arányokra még várni kell, de bízom benne, hogy nem izomból fogytam.
Most már egyre jobban tudom kontrollálni az édességeket. Legalábbis azt a párat, amit még ehetek 😊 Mivelhogy érzelmi evő vagyok. Bár bízva abban, hogy ez leküzdhető, remélem eljön az idő, mikor múlt időben kell majd a létigét használnom.
Tanulság?
A hármolábú szék.
A rendszeres és megfelelő minőségű étkezés segít a mentális és érzelmi egészség megőrzésében.
Segít, de nem elegendő.
A megfoghatatlan belső dolgokkal is kell foglalkoznunk mikor billentik azt a széket. Mert az is fel tudja borítani és akkor
lavinaomlásként temetheti maga alá a fizikai céljainkat.
Célszerűbb valahol az elején, még hógolyóként elkapni és szétporlasztani.
Itt a kezem, megfogod?
jól segíteni
Már több mint 15 éve történt, hogy minden szülő rémálmát kellett végigélnünk.
Figyelem! Felforgató rész következik.
Bár arra jutottunk, hogy még mindig mi jártunk „jól”. Már ha egy ilyen helyzetet lehet mérlegre tenni. Ahogy az egyik doktornőnk fogalmazott mikor a halotti bizonyítványt mentünk intézni: „Kaptak egy esélyt az újrakezdésre.” És… valóban.
De amiért tollat ragadtam most, az nem az „utána” hanem a „közben” rész.
Mert egyedül nem tudtuk volna végigcsinálni. Kellett a segítség.
Hosszú volt – bár ugye kinek mit jelent a hosszú, és milyen kontextusban -, és igazi hullámvasút.
3 hónap volt mire lett az orvosoknak ötletük, hogy mi a baj – addigra három kórház hat osztályát jártuk végig, és immáron harmadszor landoltunk ugyanazon a gyerekintenzíven.
Már ment a lélegeztetőgép. Túl volt annyi invazív vizsgálaton, hogy egy sok évtizedes élethosszra elegendő lett volna.
És akkor jött a „tipp” mi lehet a háttérben… és mik a kilátások – neki. És akkor jött a pszichológus – nekem. Segítségképpen.
Addig is rengeteget számított a sok lelki támogatás, amit kaptunk. Külön köszönet a házi gyermekorvosunknak, aki fáradhatatlanul magyarázta az egyes gyógyszerek, beavatkozások mibenlétét, és tartotta bennem a lelket a vizsgálatok és ötletelések végeláthatatlan sora közben.
De eljött AZ a pont, mikor eldőlt.
És onnantól túlélésre kellett berendezkedni.
Egy ilyen diagnózissal mindenki másképp birkózik meg. Én rendíthetetlenül vártam a csodát, aztán elfogadtam mikor elmaradt. De valahogy ki kellett húzni a megjósolhatatlan hosszúságú várakozási időt.
És ez a közel fél év volt az, amit a barátaink nélkül nem tudtunk volna végigcsinálni.
Pontosabban szólva azon három baráti pár nélkül.
Méhecskeként röpködtünk közöttük, mikor éppen melyik családnál landoltunk időnként egy ebédre vagy vacsorára. Etettek, itattak, hallgattak… többet úgysem tudtak tenni. És pont ennyi kellett.
❤️Hogy kiönthessük a szívünket.
❤️Hogy megoszthassuk a fájdalmunkat.
❤️Hogy el tudjuk mondani a véres valóságot anélkül, hogy kéretlen tanácsokat, végtelen(ül megterhelő) sajnálkozást vagy mérgező hurráoptimizmust tolnának az arcunkba.
(Igen, ez azt is jelenti, hogy a nagyszülők és a család többi része, plusz az összes többi barátunk attól a ponttól kezdve nem tudott semmit, csak azt hogy várjuk hogy hazahozhassuk. Nem, nem, véletlenül, hanem szántszándékkal tettünk így. Határokat húztunk. Nem ellenük. Önmagunk érdekében.)
Mit tanítottak meg nekünk a barátaink?
Hogy hogyan kell jól segíteni.
Hallgatni, megérteni, empatikusnak lenni, együttérezni, könnyeket törölni és megnevettetni. Hagyni, hogy saját magunk a saját tempónkban dolgozzuk fel az újabb és újabb információkat. Közben kielégíteni alapvető szükségleteinket – mennyire jó volt, mikor nem kellett főzni de volt finom, meleg étel, jó társaság, jó (persze hullámzó) hangulat.
❤️Normalitást vittek az abnormalitásba.
❤️Stabilitást a bizonytalanságba.
❤️Kapaszkodót adtak mikor a gödör szélén álltunk.
💜Mindezt úgy, hogy le tudták tenni a terhet amit rájuk pakoltunk.
💜És mi tudtuk, hogy le tudják.
💜Ezért mertük rájuk borítani.
❤️Megmutatták hogy lehet jól segíteni.
❤️Megtanították hogy kell.
❤️És most már én is itt vagyok, ha kell.
Itt a kezem, megfogod?
a küldetésről
Egyszer egy idős pap azt mondta: a Jóisten görbe vonalakon is tud egyenesen írni.
Sok-sok kanyargós életet láttam már.
Mind haladtak a “küldetésük” felé, de senki sem nyílegyenesen.
A kitérők, kanyarok, a buktatók, zsákutcák mind-mind részei az útnak.
Tanítanak, fejlesztenek, korrigálnak, bátorságot adnak.
Nem akkor bukunk el ha nem érjük el a célt hanem ha el sem indulunk az úton.
Mert az út a lényeg.
Az utunkat járva szolgáljuk a küldetésünket.
Ami szerintem nem egy “nagy valami” hanem rengeteg pici dolog amit menet közben megteszünk.
Mert a pici dolgok meglepően sokat tudnak számítani.
Ahogy a Kisherceg mondja:
jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan.
Itt a kezem, megfogod?
kinek látod magad?
❤️Kinek látod magad?
💜 A családból hozott mintáink, a gyakran torz énképünk, az ebből fakadó téves (számunka káros) gondolkodásmódunk lebontása és újjáépítése nagyon sok idő.
💛 És nagyon sok – láthatatlan – (belső) munka is.
💙 Az első nagy, és hatalmas bátorságot igénylő lépést megtetted-e már: bele mertél nézni a tükörbe? Elkezdted feltérképezni azt, akit látsz benne?
❤️Tudod szeretni?
💛 Elfogadni az esendőségével, a hibáival, jó és rossz tulajdonságaival együtt?
❤️Szeretni feltétel nélkül azt akit a tükörben látsz?
💙 Nem tökéletes, ahogy senki más sem.
💜 És nem is lesz soha az, ahogy senki más sem.
💛 De ettől még méltó a szeretetre.
💙 Feltétel nélküli szeretetre.
❤️A tiédre ❤️
Itt a kezem, megfogod?