Nem kisebbítve a nők által férfiaktól elszenvedett erőszakot,
akadnak bántalmazó nők
és általuk bántalmazott férfiak is.
A felállás hasonló, bár a nők részéről a manipuláció, a verbális abúzus, és az érzelmi bántalmazás tűnik jóval hangsúlyosabbnak ahogy én látom és tapasztaltam.
Ráadásul egy férfi szerintem jóval kisebb eséllyel mer megnyílni bárkinek és segítséget kérni.
Meg ne feledjük, hogy egy nőről/anyáról elhinni hogy bántalmazó jóval nehezebb, talán mert valahol tudatalatt neki tulajdonítódik az “elsődleges védelmező” szerepe?
Akármilyen a felállás is, egy bántalmazottnak már csak azzal is rengeteget tudunk segíteni, ha
kételkedés és ítélkezés nélkül meghallgatjuk.
Dönteni csak ő tud.
A bántalmazás verbális és érzelmi is lehet, nem csak fizikai.
És míg egy pofon fizikailag érezhető,
az érzelmi bántalmazást leginkább hosszú időn keresztül lassan csöpögtetett méreghez hasonlítanám.
Észrevenni is rengeteg idő de utána elismerni is, hiszen nincs fizikai nyom vagy fizikai kontaktus.
De ettől még ugyanúgy pusztít.
Csak láthatatlanul, belülről rombolva a másikat.
Egy nőről kevésbé gondolnánk hogy bántalmazna bárkit, hiszen pl “gyengébbik nem” de talán pont ezért hunyunk gyakran szemet felette?
És nem csak a férfiak szenvednek egy-egy ilyen nőtől hanem – ha vannak – a gyerekek is.
Élethosszig is eltarthat a gyógyulás egy ilyen anya által okozott pusztítás után, ha egyáltalán eljut az ember odáig hogy be merje vállalni a szembenézést a gyerekkora valóságával.
Elismerésem mindenkinek aki beleállt, hogy megtörje a családi mintát.
Itt a kezem, megfogod?