Egyszer egy idős pap azt mondta: a Jóisten görbe vonalakon is tud egyenesen írni.

Sok-sok kanyargós életet láttam már.

Mind haladtak a “küldetésük” felé, de senki sem nyílegyenesen.

A kitérők, kanyarok, a buktatók, zsákutcák mind-mind részei az útnak.

Tanítanak, fejlesztenek, korrigálnak, bátorságot adnak.

Nem akkor bukunk el ha nem érjük el a célt hanem ha el sem indulunk az úton.

Mert az út a lényeg.

Az utunkat járva szolgáljuk a küldetésünket.

Ami szerintem nem egy “nagy valami” hanem rengeteg pici dolog amit menet közben megteszünk.

Mert a pici dolgok meglepően sokat tudnak számítani.

Ahogy a Kisherceg mondja:

jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan.

Itt a kezem, megfogod?

Facebook oldal